Blog

Így tanultunk meg navigálni

Második évadával tér vissza az Ősi mérnöki létesítmények című dokumentumfilmsorozat a Viasat History műsorára, méghozzá 2022. november 15-én, este 21:00-kor. A tíz részből álló széria ismét olyan ókori vívmányokra hívja fel a figyelmet, melyek nélkül korunk tudománya nem létezne. Többek között bemutatja, hogy épült meg a Colosseum, miként képes kint tartani a hideget az iglu, hogy fejlődtek a fegyverek, hogy mérték az időt az elődeink és hogy navigáltak. Cikkünkben ez utóbbiról árulunk el néhány érdekességet.

Navigáció nélkül nem létezne kereskedelem, nem valósultak meg volna a felfedezések, és az emberek nem osztották volna meg egymás között az ötleteiket, egyszóval nem létezne a modern világ. Mondhatni ez hozott össze minket. Manapság már egy szimpla okostelefon elég ahhoz, hogy bárhol elnavigáljunk a világban, ehhez elég tudni a pontos időt és helyünk meghatározását. De mindez nem létezne néhány ókori találmány nélkül.

Bő 3000 évvel ezelőtt a polinéziai nép már meghódította a Csendes-óceánt. Katamaránjaikkal átszelték a háborgó vizeket, a tájékozódáshoz pedig pálmafából és kagylókból készült mérőeszközöket használtak, melyekkel nyomon követték a víz fodrozódását, a hullámverést és a széljárást. Ezen kívül a csillagok állására hagyatkoztak. A horizont és egy adott csillag távolsága segítette őket a tájékozódásban: de ezek a mérések még pontatlanok voltak. Később, a görög kultúra előállt az asztrolábium, más néven csillagóra nevű eszközzel, amivel a tengerészek a dátum ismeretében képesek voltak mérni a horizont és egy fix csillag által bezárt szöget, ezáltal jóval pontosabban közlekedni a nyílt vízeken. A csillagórát egészen az 1700-as évekig használták, amikor megjelent egy még ennél is akkurátusabb mérési eszköz, a szextáns, ami olyan pontos volt, hogy még az Apollo-program űrhajóink is tartottak egy-egy ilyet arra az esetre, ha a komputerek elromlanának.

A sikeres tengeri közlekedés másik nélkülözhetetlen feltétele az iránytartás. Ennek kulcsa pedig a Föld mágneses terében rejlik. Az iránytű működési elvére az ősi Kínában figyeltek fel először, mikor egy természetben talált mágnesvasércet felfüggesztve arra lettek figyelmesek, hogy az mindig ugyanabba az irányba mutat. Idővel ezt a szerkezetet addig finomították, míg el nem érte azt a formáját, amit ma is ismerünk. Innentől kezdve a tengerészeknek már nem kellett kizárólag az égitestekre hagyatkozniuk a tájékozódáshoz.

A mágnes elterjedésével felélénkült a globális kereskedelem, és a hajósok úgy vélték, ideje létrehozni egy olyan általános tervrajzot, ami arányosítva lekicsinyíti a távolságokat és rögzíti a domborzati viszonyokat. De volt egy probléma, ugyanis egy gömb felületét kellett egy kétdimenziós papírra átültetni. Erre egészen a 16. századig kellett várni, mikor Gerardus Mercator, flamand földrajztudós révén megszületett az első mercator-vetület, amivel a gömb felületét le tudták vetíteni egy hengeres papírra úgy, hogy azon a gömb felületén látható csigavonalak párhuzamos csíkokként jelentek meg.

Mint minden, ez is rengeteg pontosításra szorult, de térképek, iránytűk és földrajzi mértékek nélkül ma nem tudnánk navigálni, és a világ egy sokkal nagyobb és félelmetesebb hely lenne. Ez és hasonló érdekességek várnak minden kedden 21 órától a Viasat History csatornán.

Előzetes

Műsor

Összefoglaló

Ősi mérnöki létesítmények

A dokumentumsorozat második évada az ókori találékonyság még izgalmasabb momentumait mutatja be: az ünnepelt mérnöki eredmények mellett most olyan tárgyakat és természeti elemeket is vizsgálnak, amelyek felett korábban elsiklottak. Az új epizódok ismertetik az arany és a víz befolyását az ókori társadalomra, valamint felhasználási formátumaikat. Fegyverek történelme, azok hatásai, időmérési technológiák ugyanúgy szóba kerülnek, mint néhány gigantikus építmény (pl. a Colosseum).

Kapcsolódó műsorok