Blog

Ellenállás: hogyan szálltak szembe a zsidók a nácikkal

Néhányan úgy vélik, hogy a második világháborúban a zsidók többnyire úgy mentek a halálba, mint bárányok a vágóhídra. De ez nem is állhatna távolabb az igazságtól. Nagyon sok felkelés volt a gettókban, a haláltáborokban lázadó foglyok és az erdőkben gyülekező ellenállók. Az Ellenállás: ellentámadásba lendültek a Viasat History műsorán április 20-án, szombaton 21 órakor debütáló új dokumentumfilm részletesen bemutatja ezeket a kisebb és nagyobb lázadásokat, és eloszlatja a zsidó passzivitás mítoszát. Cikkünkben arra világítunk rá, hogyan szálltak szembe a zsidók a nácikkal.

Ellenállás fegyverek nélkül

1939-től Kelet-Európában mintegy 1200 gettót hoztak létre, ahová zsidók százezreit terelték be. Az ott élőknek nem volt fegyverük, és ha mégis módot találtak arra, hogy megtámadják a nácikat, keményen megtorolták azt. Ennek ellenére a zsidók ellenálltak, illegális iskolákat és könyvtárakat nyitottak, kórusokat, sőt színházi társulatokat alapítottak. Dokumentálták a náci háborús bűnöket, és magas szintű kulturális tevékenységet folytattak.

Ezt a fegyvertelen ellenállást nevezték amidának – a zsidó identitás és emberség megőrzésével szembeszállni az elnyomókkal. De ez a csendes ellenállás taktikája gyorsan megváltozott, amikor a németek elkezdték a zsidókat haláltáborokba deportálni. Amikor rájöttek, hogy a nácik végső célja az összes zsidó elpusztítása, fegyveres ellenállás tervezésével válaszoltak. “Jobb szabad harcosként elesni, mint gyilkosok kegyelméből élni” – írták egy nyilatkozatukban.

Ellenállás az erdőkben

Mintegy 30 000 zsidó harcolt az európai erdőkben, nácikra vadászva és más zsidóknak segítve a menekülést. Amikor a nácik elkezdték felszámolni a gettókat, sok zsidó az erdőkbe menekült, ellenállókká váltak, és amikor csak lehetett, csatlakoztak a partizánokhoz. Nem minden partizáncsoport fogadta tárt karokkal a zsidókat, ezért saját egységeket alakítottak – például a litvániai Rudnicki erdejében rejtőzködő Bosszúállók, amelyhez nők is csatlakozhattak.

Nagyon hatékonyak voltak: sok ellenséges katonát öltek meg, hidakat és vasúti síneket romboltak le, amelyek náci csapatokat szállítottak. Más egységek inkább az életmentésre összpontosítottak – egy partizáncsoportnak a naliboki erdőben sikerült 1200 zsidót összegyűjtenie, akik megélték a háború végét. Ők voltak a szerencsések, mert időközben zsidók millióit deportálták haláltáborokba, ahonnan már alig volt visszaút.

Ellenállás a táborokban

Sokan csodálkozhatnak azon, hogy a haláltáborokba zsúfolt emberek miért nem lázadtak fel fogva tartóik ellen, akik jóval nagyobb számban voltak, de hét lázadásról tudunk, amelyek közül hatot zsidók vezettek. Ők mindent megtettek fogolytársaik megmentéséért, még a szigorúan őrzött táborokban is. Ezeket a tetteket mindig halállal büntették. Azonban sok történet szól a halált megvető bátorságról.

Auschwitz-Birkenauban egy Kazan Béla nevű zsidó futár több magyar lányt mentett meg a krematóriumtól, amikor egy kerítés alatt átcsempészte őket a női táborba. Fiatal nők szolgáltattak puskaport a zsidó Sonderkommando 1944. október 7-i auschwitz-birkenaui felkeléséhez. Négyüket ennek következtében felakasztották, de a többi résztvevő nevét soha nem árulták el. Az Auschwitz-Birkenau egyik legfontosabb felkelése során a foglyoknak sikerült megsemmisíteniük egy gázkamrát és egy krematóriumot, és ez a küldetés sokak életét mentette meg.

Kevesen élték túl a holokausztot, és még kevesebben meséltek a zsidók kétségbeesett tetteiről, de fontos tudni róluk, ahogy Paula S. Apsell, az Ellenállás társrendezője és producere is mondta: Az Ellenállás: ellentámadásba lendültek című film társrendezője és producere is megerősítette egy nyilatkozatában: “Ma, majdnem nyolcvan évvel a holokauszt után ez a történet még mindig nagyrészt ismeretlen a nagyközönség előtt. Enélkül az európai zsidók kétharmadát kiirtó népirtásról alkotott képünk továbbra is hiányos marad, ami újjáéledő antiszemitizmushoz, gyűlölethez és magának a holokausztnak a tagadásához vezet”.

Előzetes

Műsor

Összefoglaló

Ellenállás Mauthausenben

200 000 deportált – egy tábor arra, hogy munkával végezzenek ki embereket. Ebben a pokolban egy maroknyi ember elérte a lehetetlent: elloptak és kicsempésztek 2000 fényképet, hogy egy nap legyen bizonyíték az őket üldözők ellen. 1944 elhozta a Harmadik Birodalom legyőzését, Berlin utasításai pedig egyértelműek voltak: senki sem tudhatja meg, mi történt valójában a koncentrációs- és haláltáborokban. Varsótól Prágáig, Hamburgtól Bécsig minden irodában jelentések, feljegyzések és fényképek százezreit égették el; a táborokban az utolsó túlélők egy részét meggyilkolták, de a náciknak nem sikerült teljesen eltitkolniuk bűntetteiket. A mauthauseni koncentrációs táborban egy maroknyi férfinak öt éven át a túlélésnél is nagyobb célja volt – ellopták és rejtegették a háborús bűnök bizonyítékait, sőt, még a táborból és az SS látóköréből is sikerült azokat kijuttatniuk. Nekik köszönhetően a mauthauseni koncentrációs táborból 2000 fénykép a mai napig fennmaradt.

Kapcsolódó műsorok