Mit mondanak nekünk az egyiptomi sírok?

Mit mondanak nekünk az egyiptomi sírok?

Azt gondolnánk, hogy az ókori Egyiptomnak már minden titka feltárult előttünk? Tévedés! A mindig felfedezésekre vágyó Zahi Hawass és csapata fáradhatatlanul küzd azért, hogy újabb csodákat tárjanak fel, és ezúttal igazi kincsesbányára bukkant, méghozzá egy teljesen érintetlen temetkezési helyszínre Teti király piramisának lábánál tele olyan értékekkel, melyek láttán minden egyiptológusnak hevesebben verne a szíve. Március 7-én, este 20:00-kor debütál a Viasat History műsorán az Egyiptomi sírok: Az utolsó küldetés című kétrészes dokumentumfilm, amely a legmodernebb eszközöket igénybe véve ad exkluzív betekintést a három hónapig tartó ásatási munkálatokba, melynek során olyan szarkofágokra leltek, melyek egyikében nagy meglepetésre nem egy, hanem mindjárt két elhunytat is örök nyugalomra helyeztek.

Szakkara, a túlvilági kincsek mekkája és egy drámai felfedezés

Dr. Zahi Hawass és egyiptológusokból álló csapata 2020 novemberében indult Szakkara felfedezésére, ami egy egyiptomi falu, Kairótól nagyjából 30 km-re. Itt található az ókori Egyiptom egykori fővárosának, Memphisznek a legősibb, egyben legnagyobb temetője, amit évszázadokon át használtak temetkezési helyül. A 7 km hosszú nekropolisznak az a különlegessége, hogy nem csupán az elit tagjait temették el itt, hanem kevésbé fontos embereket is, így mindenféle társadalmi rétegek maradványait magában rejti.

Dr. Zahiék egy hónapnyi kutatás után itt bukkantak három koporsóra, köztük egy kis fakoporsóra, ami a mérete alapján egy ötéves gyereké lehetett. Röntgen segítségével a koporsó felnyitása nélkül meg tudták állapítani a halál okát, a halott nemét és a pontos korát is. Szerencsére a koporsó nagyon szép állapotban maradt fenn a vizsgálathoz, ami azt sugallta, hogy a szülőknek elég sok pénzükbe került. A vizsgálat drámai eredményt hozott: a koporsó egy apró múmiát rejtett, kinek koponyacsontja még nem forrt össze – egy újszülöttét, aki a világra jövetele után néhány nappal halt meg. Akkoriban nagyon magas volt a gyerekhalandóság, a kutatók szerint ezzel a pár napos kislánnyal fertőzés végezhetett.

A luxusnak számító sírhely és egy meglepő felfedezés

Mindenki Tetihez közel akart magának sírhelyet, ami Szakkarában luxusnak számított, ezért a gazdagok is kénytelenek voltak közös sírkamrákon osztozkodni, melyekben a szarkofágokat kisebb síraknákban helyzeték el. Az embereket anno nem érdekelték sem az ingóságok, sem az ingatlanok, egyedül csak a túlvilág, és hogy ott istenné válhassanak – de nem akármilyen istenné, hanem Ozirisszé, az újjászületés istenévé. Ennek érdekében a koporsókat úgy faragták ki, fedelükre egy istenre emlékeztető arcformát rögzítettek azt sugallva, hogy odabenn egy isten nyugszik.

A sírfedél alapján lehetetlen megállapítani, hogy a koporsó maga mit rejt. Így aztán a kutatók nem kis meglepetésére az egyik 3500 éves szarkofágban, amelyben annak fedele szerint egy Mot Miti nevű nő nyugodott, nem egy, hanem mindjárt két csontvázra bukkantak: egy 40 éves nőére és egy 18 éves férfiéra. A felkarcsontjuk gyors vizsgálata alapján a kutatók megállapították, hogy a két elhunyt rokonságban állt – valószínűleg egy anyára és fiára bukkantak a koporsóban. További vizsgálat kimutatta, hogy az elhunytakkal familiáris mediterrán láz végzett, ami egy öröklött betegség, és akkoriban nagyon elterjedt volt.

Szentségtörés lenne kiemelni a szarkofágokat? Korántsem!

Miután egy korabeli ember mindenét arra tette fel, hogy a túlvilágba juthasson, és maga a mumifikálási procedúra is bő 70 napot vett igénybe, azt gondolhatnánk, hogy ezeket a nagy gondossággal elkészített múmiákat kiemelni a sírjukból szentségtörésnek számít, de korántsem ez a helyzet, ugyanis a sírkamrákat és a szarkofágokat anno gyakorta újrahasznosították – feltárták, kiürítették és új „lakóval” töltötték fel. A kamrákat azért használták fel újra, mert nem volt elég pénz új sírhelyek létesítésére, továbbá az is jellemző volt, hogy az új lakó rokoni vagy tisztség béli kapcsolatban állt a korábbi elhunyttal.

Sokszor tehát maga a szarkofág nem ad elég információt arról, hogy odabent mi rejtőzik. Régebben ezért minden koporsót ki kellett emelni, fel kellett nyitni és emiatt sérülhetett a több ezer éven át elzárt tartalma. A modern technológiáknak – például a mobil röntgengépeknek – köszönhetően azonban úgy is feltérképezhetők a szarkofágok, hogy akár elmozdítanák őket e helyükről. Az Egyiptomi sírok: Az utolsó küldetés úgy tárja hát fel a sírok csodáit, hogy jelentőségüket a legnagyobb tiszteletben tartva, eredeti értékükben őrzi meg azokat.