A sivatagok közepén egykoron három legendás nagyváros állt: Karthágó, Trója és Perszepolisz. Letűnt civilizációk forgalmas központjai voltak ezek a metropoliszok, melyek építészeti vívmányai messze megelőzték korukat: ezt a három várost járja körül az Ókori megapoliszok című háromrészes dokusorozat, amely május 7-től minden kedden 21:00-kor látható a Viasat History műsorán. Cikkünkben utánajárunk annak, milyen várost rejtett a Római Birodalom egyik ékkövének számító Karthágó, ami 7 évszázaddal megelőzte a hódítok korát.
216 kilométeres akvaduktjával és páratlan termálfürdőivel a mai Tunéziában található Karthágó a Római Birodalom egyik ékköve volt, aminek szépségeivel a rómaiak mindig is szerettek hencegni, de a város egy ősi titkot rejt: egy másik város romjait, amit 7 évszázaddal korábban alapítottak a föníciaiak, az ókor egyik leglenyűgözőbb civilizációja. Ők már akkor körbehajózták Afrikát, amikor Róma még csak egy nyomortanya volt. A Földközi-tenger partjára épült Karthágó pedig a kor egyik legnagyobb kereskedelmi központjává vált, ahol az Afrikából származó elefántcsonttal, arannyal és rabszolgákkal kereskedtek a Rómából, Athénból és már városokból érkező gazdag vevőkkel. A várost a tenger felöl 15 méteres falak, a sivatagra néző oldalán pedig egy bástyákkal felvértezett, 9 méter vastag hármasfal védte. A tengeren egy 300 méter széles és egy kilométer hosszú kikötő várta közel 200 dokkal a hajókat, melyek kőből készült maradványai még ma is láthatók.
Nem csoda, hogy Karthágóra sok hódítónak fájt a foga: Róma I.E. 264-en szállt hadba a Karthágói Birodalommal, a két óriás közötti küzdelem bő két évszázadon át tartott. Róma figyelme csak a szárazföldi hódításokat követően irányult a tengerekre, akkor viszont nagyon gyorsan befolyást akartak szerezni a vízeken. A római szenátus akkori legidősebb tagja, Cato azzal győzte meg a birodalmat, hogy Karthágót le kell igázni, hogy óriási méretű fügéket hozatott Észak-Afrikából, hogy ezek felmutatásával bizonyítsa, mekkora fenyegetést is jelent Karthágó Rómára nézve.
Karthágó rövid időn belül elveszítette a flottáját és a hadseregét, ezért csak az istenekben bízhattak. Ennek érdekében templomokat emeltek és itt áldozatokat mutattak be. A régészek a templomok romjai között több tízezer terrakotta urnára bukkantak, ezekben állatok és gyerekek égett csontjaival. Az ókori görög szövegek szerint a karthágóiak az istenek kiengesztelése érdekében képesek voltak feláldozni az első fiaikat, méghozzá úgy, hogy máglyára vetették őket, más vélekedések szerint viszont a szegényektől vásároltak gyerekeket, akiket feláldoztak. Az urnákban magzatok, koraszülött csecsemők és fogyatékkal rendelkező gyerekek maradványait is megtalálták, és egyes vélekedések szerint a görög nyelvű híresztelések csupán a karthágóiak lejáratását szolgálták, de egy biztos: a háború közeledtével az áldozatok megszaporodtak.
A várost végül egy három évig tartó ostrom után Scipio hadvezér foglalta el I.E. 149-ben. A karthágóiak úgy tartottak ki, hogy egyáltalán nem voltak fegyvereik, még a kötelet is asszonyaik hajából fonták, de végül kimerültek. A győzelmet követően a rómaiak teljesen elpusztították a várost, a legendák szerint még a földeket is sóval szórták be, ám a romokból Caesar elképzelését követve Augustus császár új várost emelt, ugyanis Róma búzaszükségletének kétharmada Afrikából származott, kellett nekik egy kikötő, ahová a szállítás összpontosulhatott, továbbá a Caesar idején megnövekedett hadsereg veteránjainak is szükségük volt új városokra, ahol letelepedhettek.
Az viszont szóba sem jöhetett, hogy ugyanazt a várost építsék fel a romokból: a régi Karthágónak az emlékét is el akarták törölni, és egy teljesen új várost emeltek egymással kereszteződő főutakkal, vízvezetékekkel, fórummal, templomokkal és a sokszor megénekelt fürdőkkel. De a föníciaiak által lehelyezett alapok a történelem során mégis a felszínre bukkantak, hogy feltárják egy letűnt civilizáció emlékét.