2021 februárjában a Pompeji régészeti park munkatársai kivételes felfedezést tettek: egy szinte érintetlen római kori szekeret emeltek ki a földből Pompejitől északra. Ez a szekér pedig rengeteg kérdésre adhat választ a járművek fejlődésétől kezdve azok használatára. Augusztus 6-án, vasárnap este 9-kor debütál a Pompeji: A Villa Giuliana eltemetett titka című dokumentumfilm a Viasat History műsorán, amely arra keresi a választ, hogy milyen lehetett a közlekedés a legendás város utcáin. Cikkünkben kiderül, hogy ez a szekér tele volt erotikus ábrákkal, no meg hogy sírrablóknak köszönhetjük, hogy egyáltalán megtalálták.
Krisztus után 79-ben megsemmisítő természeti katasztrófa tette a földdel egyenlővé Pompeji városát. A Vezúv kitörését követően a lakosság nagyja el tudott menekülni, de 3000 ember a várossal együtt pusztult el. Mára Pompeji a világ egyik legegyedülállóbb régészeti helyszínévé vált, ami évente kétmillió látogatót fogad. És Pompeji még meg sem mutatta minden titkát. 2018-ban, a várostól nem messze régészek jelentős felfedezést tettek – méghozzá bűnözőknek köszönhetően.
A helyi rendőrség lehallgatott néhány sírrablót, és így jutottak el egy alagúthálózathoz, amit Pompejitől 700 méterre északnyugatra ástak eltemetett értékek után kutatva. Az egyik ilyen alagút egy ókori villa szobáihoz vezetett, melyet négy méter vastag hamu fedett. A rablók barbár munkát végeztek, freskókat és berendezési tárgyakat rongáltak meg kutatás közben. A kifosztott épületegyüttes egy 1908-ban felfedezett birtokhoz, a Villa Giulianához tartozott: az esetből okulva a régészek úgy döntöttek, hogy ismét feltárják a helyszínt. Nem is dönthettek volna jobban, ugyanis néhány hónappal a munkálatok megkezdése után előbb lovak csontvázaira bukkantak, majd egy négykerekű római szekérre, méghozzá szinte makulátlan állapotban.
Szakértők szerint ez a két ló által húzott szekér emberek és tárgyak szállítására egyaránt alkalmas volt, és elég gyakori lehetett Pompeji utcáin. A 14 000 főt számláló település egy sűrűn lakott kisváros volt, amit sakktábla-szerűen hálózták be az utcák. Lakóinak jelentős része a környező utcák boltjaiban, kocsmáiban, thermopoliumjaiban (a korszak gyorséttermeiben) töltötte az idejét, ezért a városban folyton jöttek-mentek az emberek és a szekerek. A várostervezőknek megoldást kellett találniuk az ember- és járműáradatra, ezért a bevásárlóutcákat széles gyalogutak szegélyezték, melyek megvédték a gyalogosokat a szekerektől. Sőt, a város néhány részét lezártak mindenféle jármű elől – ilyen volt a fórum, ahol Pompeji gazdasági és vallási tevékenységének nagy része zajlott. Az utakon voltak bazalttömbökből készült gyalogos-átkelőhelyek, így a gyakori esőzések ellenére senkinek se kellett összesároznia a lábát, mikor átkelt az utca egyik oldaláról a másikra.
A szekereket kerekeinek távolságát és a tengely magasságát ezekhez a kőtömbökhöz, illetve a köztük lévő hézagokhoz igazították, a keskeny, legfeljebb négy méter széles utcák nem nagyon adtak teret a manőverezésnek. A Villa Giulianánál talált szekér a kanyarodási nehézségek leküzdésére csapágyas, elcsukló kerekeket, illetve alacsony altestet használt – ez utóbbit azért, hogy a kerekek kanyarodáskor ne ütközzenek a szekértestbe. A szekér oldalát és a hátulját tíz medalion díszítette, ezeken különböző erotikus jelenetekkel. De ne gondoljunk semmi rosszra: akkoriban az ilyen ábrázolások sokkal hétköznapibbak voltak, mint ma, és általában istenségekhez kötődtek – például Vénuszhoz, a termékenység istennőjéhez. Tehát a képek a szekéren nem izgatásra szolgáltak, hanem fontos vallási és társadalmi szimbólumok voltak: akár egy esküvőt is jelképezhettek. Mindenesetre ünnepélyes funkciójuk volt, előkelőséget és gazdagságot sugároztak: azaz a Villa Guilianában talált szekér egy luxusjárgány volt.