Minden földrésznek megvannak a saját romjai: ezek egykori civilizációkról mesélnek, és mindegyik kapcsán merülhetnek fel újabb információk vagy éppen kérdések. Egy 13 éven át tartó ásatás például megdöntötte Szodoma és Gomora pusztulásának addig vélt történelmét. A Viasat History-n szeptember 6-tól hétköznap esténként 21 órakor jelentkező Ókori apokalipszis ilyen egykori birodalmakat mutat be, kiderítve, hogy mi okozta ezek szép lassú, vagy éppen hirtelen eltűnését.
Az igazság Szodoma és Gomora legendája mögött
A Teremtés könyve mesél Szodoma és Gomora városairól, amelyeket Isten az ott élők bűne miatt kénköves és tüzes esővel pusztított el. De vajon tényleg léteztek ezek a városok? A 70-es években úgy tűnt, hogy a Holt-tengertől délre meglelték a romjait, a maradványok a tűz pusztításának nyomait is viselték. Ám archeológusok később inkább a tengertől északra található Tall el-Hamman városának romjaiban vélték beazonosítani a hírhedt városokat. A kutatások szerint Tall el-Hammant nagyjából 3000 évvel időszámításunk előtt alapították, hogy aztán közel 1500 éven át mezőgazdasági központként prosperáljon. Időszámításunk előtt 1700 körül azonban elpusztult, a mikéntjére pedig mostanáig nem volt magyarázat. Nemrégiben azonban egy 13 évig tartó ásatás kimutatta, hogy a várost és a környező termőföldeket egy atmoszférába becsapódó meteorit és az általa okozott hangrobbanás pusztíthatta el, méghozzá egy bő 500 négyzetkilométeres területen. Az ásatások bizonyítékai szerint a régió közel hat évszázadon át kietlen volt – könnyen lehet hát, hogy innen ered Szodoma és Gomora legendája.
És mi lett a maja birodalom végzete?
Nagyjából 300-tól 950-ig egy páratlan kultúra prosperált Közép-Amerikában. A maja civilizáció számos várost épített fel a mai Guatemala és Mexikó területén, és ahogy építészetük, úgy matematikai és asztronómiai tudományuk is messze megelőzte a kort. Továbbá létrehozták és tökélyre fejlesztették saját naptárjukat. Ugyanakkor volt egy sötét oldaluk is: emberáldozatot mutattak be, hogy az isteneknek kedvezzenek, és végül ez lett a vesztük. A maja birodalom kisebb városállamokból állt, amelyek hol háborúztak, hol csak rivalizáltak egymással. Versengtek így azon is, hogy ki tud nagyobb piramisokat emelni és azon is, hogy ki tud nagyobb áldozatot bemutatni az isteneknek – egyre több és több embert végeztek ki rituális körülmények között. Az átlagemberek lázadtak, vagy egyszerűen csak elköltöztek, így a városállamok egymás után buktak el: mire a spanyol hódítók a középkorban megérkeztek, addigra a maják leszármazottjai már szétszéledtek, felbomlasztva ezzel fejlett kultúrájukat is.
Természeti katasztrófa, máskor szimplán emberi kapzsiság vetett hát véget civilizációknak, de az Ókori apokalipszis többek között a bronzkorban élt titokzatos tengeri emberek és a földrengés által elpusztított Helike városának példáján keresztül is bemutatja, hogy semmi sem tart örökké.