Hitler, Mussolini, Sztálin: a 20. század legnagyobb diktátorainak tetteiről, uralomra kerülésükről és bukásukról mesél a Diktátorok felemelkedése című hatrészes dokuszéria a Viasat History műsorán, melynek első epizódja október 21-én este 9-kor debütál, hogy aztán hat héten át minden hétfőn egy újabb kövesse ugyanebben az időben. A tematikusan felépített széria bemutatja, a zsarnokok hogy szereztek befolyást maguknak, hogy szilárdították meg a hatalmukat és végül hogy buktak el. Cikkünkben arról írunk, milyen eszközökkel érte el Hitler, Sztálin vagy Ceausescu, hogy az emberek imádják őket.
Hitler tudta, hogy az információ mindennél fontosabb
Adolf Hitler a történelem egyik leggyűlöltebb embere, aki milliók haláláért felel a II. világháborúnak és a Holokausztnak köszönhetően. Továbbá kommunikációban verhetetlen volt. Jól tudta, hogy az átadott információnál nagyobb fegyver nem létezik függetlenül attól, hogy van-e igazságtartalma vagy nincs. Tudta, hogyha kitartóan ismétel el szavakat és sulykol képeket, azokat az emberek egy idő után magukévá teszik és ezek alapján ítélnek meg másokat. Képes volt előítéleteket ébreszteni, egyéneket és csoportokat aljasnak beállítani; képes volt gyűlöletet szítani, ezzel pedig a polgárokat egymás ellen fordítani. Hogy céljait elérje, ehhez teljes kontroll alá kellett vonnia a médiát: a sajtót, a filmet és a rádiót, el kellett árasztania hirdetményekkel az országot, gyűléseket kellett szerveznie, melyeken kiállhatott a nép elé. Teljesen mindegy, mit mondott, a lényeg az, hogy hogyan és hányszor mondta el azt. Ahogy a propagandaminisztere, Joseph Goebbels fogalmazott: „Ha elég nagy hazugságot mondasz és azt újra meg újra elismétled, akkor az emberek egy idő után hinni kezdenek benne.” Németország pedig hitt benne és vakon követte őt a vérgőzös évekbe.
Sztálin a propagandát és a terrort ötvözte a manipulációval
Mielőtt hatalomra került volna, Sztálin már akkor is ügyesen manipulálta a környezetét. Legnagyobb ellenfele a néhai Lenin jobbkeze, Trockij volt, aki forradalmi politikát folytatott, míg Sztálin a józan ítélőképességű békéltető szerepében tetszelgett, miközben csak a hatalmát akarta megszilárdítani. Trockij meggyengítésére olyan egyszerű trükköket is bevetett, mint hogy szándékosan rossz dátumot adott meg neki Lenin temetésével kapcsolatban, így ellenfele lemaradt róla. Sztálin elérte azt is, hogy Lenin végrendelete – melyben azt javasolja, hogy mozdítsák el a párttitkári pozíciójából – ne lássa meg a napvilágot. Hatalma megszilárdításához a propagandát hívta segítségül, a rádió, az újságok, a színház, de még a tankönyvek is arról zengedeztek, hogy ő egy bölcs és mindent tudó vezető. Kellett is neki, hogy kedvező színben tűntessék fel, ugyanis az egyszerű családból származó Sztálin közel sem volt annyira karizmatikus vezető, mint a kifinomult Hitler. Rettegett is attól, hogy összeesküvést szítanak ellene, a paranoia pedig szép lassan elhatalmasodott rajta, aminek óriási tisztogatási akció lett a vége. Először a pártból szabadult meg a kritikusaitól, illetve azoktól, akikre gyanakodott, aztán a hadseregen ment végig – az egyetlen szerven, ami meg tudta volna állítani őt –, végül már az egyszerű polgárok között is tisztogatási akciókat hajtott végre. De a félelem mellett a meggyőződést is erősítette nagy nyilvánosságot kapó kirakatperekkel, melyekkel azt bizonyította, hogy tényleg összeesküdtek ellene és a tisztogatás szükségszerű. Miközben lassan milliók szenvedtek a paranoiájától, és egyre többen rettegtek attól, hogy ők következnek, a publikum elhitte, hogy mindez szükségszerű.
Ceausescu és a személyi kultusz
Ceausescu ugyan már 1965 óta vezette a román kommunista pártot, ezzel együtt az országot is, de a személyi kultusz szédítő érzését akkor élte át igazán először, amikor 1968-ban a keleti tömb országai közül egyedüliként ítélte el Csehország 1968-as megszállását. Ennek egy százeres népgyűlésen adott hangot, és az emberek itták szavait. Ezt az érzést csak tetézte az, amikor 1971-ben Kínába és Észak-Koreába látogatott, és saját szemével látta, hogy az emberek mennyire imádják a vezetőiket. Innentől kezdve úgy alakította Románia kül- és belpolitikáját, hogy annak minden döntése és megjelenése az ő (és a felesége, Elena) személyéhez kötődjön. Ceausescu nem csupán a párt elnöke volt, hanem számos egyéb tisztséggel rendelkezett, hogy a neve ott legyen mindenhol. Még egy jogart is kapott, ami hozzásegített ahhoz, hogy már-már királyként tiszteljék, a gyerekeket pedig már egészen fiatalon olyan versek megtanulására kényszerítették, melyek az ő nevét dicsőítik. A média azt harsogta, hogy Ceausescu rengeteget hozzátett a kommunizmus gerincét jelentő marxizmus-leninizmushoz, és a publikációkban olyan jelzőkkel illették, mint zseni, titán, szent, egy csoda. Személyesen adta parancsba, hogy minden egyes képen maximum 40-esnek tűnjön és alacsony magassága (Ceausescu 168cm magas volt) egyetlen beállításon se látszódjon. Olyan magasra jutott, ahonnan 1989 decemberben igen mélyre, egyenesen a halálába zuhant…
Manipuláció, terror és személyi kultusz: a 20. század legrettegettebb diktárorainak fegyverei sok mai vezető kezében is felfedezhetők, mert ahogy mondani szokták: a történelem ismétli önmagát.