Nehéz elképzelni, hogy bármi újdonságot lehet még mondani a Titanic tragédiájáról, de most maguk a felderítők szólaltak meg – köztük az a kutató is, aki eddig még nem állt nyilvánosság elé. Pillaud elárulta, hogy első nekifutásra miért siklottak el a roncs mellett, és hogy mire gondoltak abban a pillanatban, amikor megtalálták. A sikeres expedíció 40. évfordulóján a Viasat History tűzi műsorra a Titanic: A hajóroncs titkai c. dokumentumfilmet, ami egy teljesen új nézőpontból láttatja a történteket.
A Titanic maradványait 1985-ben találták meg, több mint 3 800 méteres mélységben. Az expedíció egy titkos amerikai haditengerészeti műveletet fedett, amelynek a valódi célja két elsüllyedt atommeghajtású tengeralattjáró felkutatása volt – erről már maguk a kulcsszereplők, mérnökök, kutatók, haditengerészeti tisztek mesélnek. Bernard Pillaud, a tapasztalt óceánkutató először beszélt a mérföldkőnek számító expedícióról (technikailag tekintve ettől a ponttól beszélhetünk modern mélytengeri régészetről), és a pillanatról, amikor rátaláltak a Titanic hatalmas kazánjára a mélységben. Mint mondja, ez a kutatás azért izgatta különösen, mert a Titanic története „hatalmas katasztrófát jelentett a kereskedelmi hajózásra nézve, és óriási csapást a kor mérnöki tudományára”.
– Oldalra letapogató szonárunk 400 métert tudott pásztázni mindkét irányba. A keresés előtt természetesen tanulmányoztuk a történelmi eseményeket, hogy meghatározzuk a legígéretesebb zónát, hiszen nyilvánvalóan nem térképezhettük fel az Atlanti-óceán egész északi fenekét – mondja Pillaud.
A kutatást Robert Ballard vezette, így – a Bismarck csatahajó, a Lusitania és Kennedy torpedóhajója, a PT-109 maradványai mellett – az ő nevéhez kötődik immáron a Titanic megtalálása is. Az expedíció egy 10×10 mérföldes valószínűségi területet jelölt ki a keresésre, ahol a SAR-szonárt útjára engedték.
– Ebben az időszakban különösen rossz volt az időjárás, az áramlat kissé eltérített bennünket a tervezett útvonaltól, így kimaradt a zóna legfelső, apró sarka. Ahelyett, hogy visszatértünk volna, inkább folytattuk a még hátralevő nagyobb terület pásztázását. Ez hiba volt, mert a roncsot később abban a kis sarokban találták meg – látta be Pillaud, aki átadta a koordinátákat amerikai tudóstársainak, és szerencséjére szolgálatban volt akkor is, amikor végül ráleltek arra a bizonyos kazánra. – Semmi köze a lakásodban lévő kazánhoz, ez egy legalább tíz méteres magas monstrum. Mindenki ujjongott: „Bravó, megvan!”.
Mint kiderül, a kezdeti eufória után azonban csend lett úrrá mindenkin, hiszen a csapat tagjai realizálták, hogy egy tömegsírra bukkantak.A kétrészes dokumentumfilmet 2025. szeptember 6-án és 13-án szombaton 21 órakor vetíti a Viasat History történelmi csatorna.