A történelem legismertebb hajós katasztrófája kapcsolódik hozzá, 3 800 méter mélyen fekvő roncsát számos alkalommal keresték fel és még egy 11 Oscar-díjjal jutalmazott filmet is forgattak róla, de a Titanic még a mai napig is tartogat titkokat, melyekből jó néhányat felfed A Titanic színesben című dokumentumfilm, ami szeptember 22-én vasárnap 21:00 órakor debütál a Viasat History műsorán, hogy eredeti felvételek és képek kiszínezésével új oldaláról mutassa be a hajót és annak utasait. Cikkünkben mi is körbejárjuk kicsit ezeket a színeket, legyen szó a hajót domináló színvilágról, vagy sokszínű utasairól.
Az elsüllyeszthetetlen hajó színvilága
269 méteres hosszával és 28 méteres szélességével a Titanic korának legnagyobb hajója volt – az egyik első óceánjáró, amire több mint 3 000 utas fért fel. Az új évszázad optimizmusát és modernitását szimbolizálta, továbbá elővetítette azt, hogy a kontinentális utazás hamarosan mindenki számára elérhető lesz. 1912. április 14-én, első útján jéghegynek ütközött, és néhány órán belül elsüllyedt. A katasztrófa során nagyjából 1 500-an vesztek oda, köztük nők és gyerekek is.
James Cameron filmje ugyan érzékletesen és színesben mutatja be a hajó tragédiáját, de az igazi Titanicot eddig csak fekete-fehérben láthattuk, mivel a színes film csak az 1930-as években vált elérhetővé. A hajómonstrum javarészt a külsőségekről szólt, mégis mikor 1911 májusában vízre bocsájtották, még befejezetlen volt. Az volt 9 hónappal később is, amikor elkészült róla az első felvétel, amely egy piszkos és nem teljesen lefestett hajót ábrázolt. A most kiszínezett felvételeken jól látszott, hogy csak a kormányállást festették le, méghozzá fehérre, körülötte az acélszerkezet festetlen maradt. Ez azért volt, mert a kormányállást ki akarták emelni környezetéből, ugyanis fából készült, hogy ne zavarja össze a navigációhoz használt mágneses iránytűket. A hajó oldala egyébként azért volt fekete, hogy elfedjék vele azt a koszt, amit a fedélzetre csúszdákon feljuttatott szén hagyott maga után. A vízalatti részt ezzel szemben velencei vörösre festették, a festékbe pedig arzént kevertek, hogy megakadályozzák a korhadást és a tengeri növények felhalmozódását, amelyek lelassították volna a hajót.
A hajó belülről színpompás volt: egyszerre modern és régimódi. Tele volt elektromos szerkezetekkel és lámpákkal, amihez 322 kilométernyi kábelt használtak fel, ugyanakkor faragásaival, különböző stílusú szobáival és díszes, de strapabíró szőtteseivel egy letűnt kort idézett meg. A külsőségek fontosságáról pedig sokat elmond az, hogy a hajó tervezéséhez kapcsolódó megbeszéléseken két órát szántak az első osztály szőnyegjeinek és csak 15 percet a hajó mentőcsónakjainak…
Utasok és történetek
Az első osztályon számos illusztris vendég utazott. Ezek egyike volt Edith Rosenbaum, a sikeres divatújságíró, aki épp Párizsból tért vissza Amerikába. Két kabint foglalt, egyet magának, egyet pedig az útja során megvásárolt ruháknak. Gyűjteményének egy része megmaradt, mint ahogy az a papucscipő is, amit akkor viselt, amikor elmenekült a süllyedő hajóról. Mind-mind az Edward-kori világ színpompáját tükrözte. Edith rengeteg holmija között volt egy játékmalac is, amit a mentőcsónakra is magával vitt: ez egy szerencsehozó malac volt, amit az újságíró akkor kapott az anyjától, amikor az utat megelőző évben autóbalesetet szenvedett. A játék feladata az volt, hogy megvédje őt a bajtól – Edith egyike volt azoknak az utasoknak, akik túlélték a katasztrófát.
A Titanic mélyén 160 fűtő dolgozott azon, hogy a hajó tartsa a menetidőt. Az utasok féltek tőlük. Azt beszélték, hogy egy fűtőt egy mérföldről meg lehetett ismerni: soványak voltak, bizonytalanul jártak és korom borította őket – úgy hívták őket, „a fekete banda”. Később, mikor a hajó süllyedni kezdett, megpróbáltak feljönni a kazánházból, de a kapitány visszaparancsolta őket – ezzel megpecsételve a sorsukat.
Sokan egy új élet reményében váltottak jegyet a Titanicra. Ilyen volt Henry Morley, a 38 éves cukrász, és az egyik eladója, a 19 éves Kate Philips. Morley a feleségét és gyerekét elhagyva szökött meg Philipsszel, aki már várandós volt közös gyermekükkel: a szégyen elől menekültek a tengerentúlra. Egy nagyjából 20 fős csoport egy libanoni faluból jött, ők az egész közösség reményeit képviselték. A falu összedobta nekik a jegyek árát abban bízva, hogy az új világban megtelepedve az ott keresett bérből majd nekik is juttatnak valamit.
Ez a remény aztán jeges rémálommá vált azon a végzetes éjszakán. A Titanicnak 20 mentőcsónakja volt, amiben összesen 1 178 ember fért el, a fedélzeten tartózkodóknak a fele se. És az első csónakokat félig üresen eresztették vízre… Három órával azt követően, hogy az utasait és kialakítását tekintve is színpompás hajó összeütközött egy jégheggyel, mindent elnyelt az Atlanti-Óceán hideg vize: mindent elnyelt a fekete, színtelen pokol.