Anne Frank a holokauszt egyik legismertebb arca, tragikus története számos dokumentum- és játékfilmben köszönt vissza, a Nincs menedék – amely április 13-án, este 21:00-kor debütál a Viasat History műsorán – viszont egy kevésbé ismert fejezetét mutatja be élete utolsó szakaszának. Édesapja, Otto keservesen küzdött azért, hogy vízumot szerezve kimenekítse családját a nácik karmaiból, de minden ország hátat fordított neki, menedék híján pedig nem maradt más, mint elbújni egy titkos rejtekhelyen és bízni a lehetetlenben…
A Frank-család 1942 nyarától kezdve összesen 25 hónapig bujkált a náci fennhatóság alatt lévő Amszterdamban, míg egy ismeretlen személy fel nem jelentette őket. A családot hamarosan Auschwitzba hurcolták, innen pedig a kis Anne-t és a nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték tovább, ahol aztán 1945 márciusában mindketten meghaltak tífuszban – nem sokkal a tábor felszabadítása előtt. Anne mindössze 15 éves volt ekkor.
Megannyi ember élt át hasonló sorsot, Anne Frankot a naplója tette híressé, amit 13. születésnapjától kezdve vezetett egészen 1944 augusztusáig. Családjuk tragédiáját egyedül Otto élte túl, akihez eljutottak lánya sorai. Hosszas vívódás után 1947-ben adta ki őket Anne Frank naplója címen, amit aztán 65 különböző nyelvre fordítottak le. A könyvből a későbbiekben színdarab, opera, több tévésorozat és film is született. Ez utóbbiak közül talán a legismertebb az 1959-es, azonos című feldolgozás Millie Perkins és Shelley Winters főszereplésével, amit 8 Oscar-díjra jelöltek, és ebből 3-at meg is nyert, de történetéből tavaly is készült nagysikerű sorozat Anne Frank bújtatója címmel, amely a rejtőzködésben segítők szemszögéből mutatta be a Frank család tragédiáját.
A Nincs menedék is egy új, kétségbeejtő oldalát tárja fel Anne Frank történetének. Édesapja, Otto leveleit a Zsidó Kutatások Intézete tette nyilvánossá sok más kérvénnyel együtt, amiket a régi menekültügynökségnek nyújtottak be. Ezek az Európát elhagyni próbáló zsidók kétségbeesett próbálkozásait dokumentálták. Azokra az aktákra, melyek Otto leveleit tartalmazták, egészen véletlenül bukkantak rá, viszont teljesen új megvilágításba helyezik a férfi szerepét és a holokausztról is többet mesélnek, mint sok könyv vagy film – nem beszélve az amerikai bürokráciáról, ami meggátolta sokak menekülését. Csak 1938-ban 300 000-en kértek menekültvízumot az USA-tól, de csak 20 000-et állítottak ki. Otto már egészen korán felismerte, hogy Hitler Németországa végzetes lehet, ezért segítséget kért egy, az USA-ban tartózkodó barátjától. Nem maga miatt tette. Ahogy írta: „Elsősorban a gyerekek érdekében. Saját sorsunk kevésbé fontos.” A levelezéséből derült ki az is, hogy 1938-ban beadott egy bevándorlási kérelmet az USA-ba, de ott minden papírját megsemmisítették. Nem meglepő. Még 1941-ben is úgy tanácsolták el a kérelmezőket, hogy „a helyzetet nem látjuk kritikusnak, 6 hónap múlva kérvényezzék újra.” Amerikai barátja talán tudott volna segíteni Ottónak, de ehhez el kellett volna hagynia a gyerekeit. Erre pedig nem volt képes. Végül bezárult az ajtó…
Paula Fouce, a Nincs menedék rendező-producere érezhetően tele van dühvel, ha a filmjéről kérdezik: „[A Nincs menedék forgatása során] megtanultam, hogy a világ kormányai szándékosan akadályozzák azt, hogy segítséget nyújtsanak megannyi menekült számára, akik ennek hiányában elpusztulnak” – nyilatkozta, majd arra a kérdésre, hogy miért releváns ez a történet a mai napig, a következőt felelte: „Jelenleg is hasonló konfliktusok és genocídiumok tizedelik meg világunk népességét. A jelenlegi menekültválság pedig, amely egész Európát érinti, erősen tükrözi azt, ami a II. világháború során történt.” Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy hány meg hány ember írhat most is olyan leveleket, mint Otto Frank tette azt azokban az években, amikor elveszítette a családját.